Olaszországi utazások

2019\03\13

Szardínia

Szardínia neve egybeforrt a luxusturizmussal. A világ 10 legdrágább szállodája közül 5 Szardínián található.  A Costa Smeraldán járva Aga Khan neve senkinek sem lehet ismeretlen, mindenhol kiemelik ugyanis, hogy ez az úriember fedezte fel és hozta divatba a milliomosok körében Szardíniát, azon belül a Smaragdpartot. A Gallúra, azaz Èszakkelet-Szardínia, leghíresebb turisztikai látványossága a Costa Smeralda. A magyarul Smaragdpart egy 55 kilométernyi partszakasz Portiscotól Liscia di Vaccaig, melyet vitorlázás közben fedezett fel a 60-as évek elején Karim Aga Khan izmaelita herceg.15_2.jpg

Aga Khan fillérekért felvásárolja a pásztorok és parasztok földjeit. Az egyszerű szárdok fillérekért eladják birtokaikat, nem sejtve, hogy egy aranybányát adtak ki a kezükből. Aga Khan egy nemzetközi építész-és tájépítész csoportot bíz meg a munkálatokkal, akik egy természet közeli és szervesen a tájba illeszkedő nyaralóvidéket hoznak létre. Az építészcsapat egy fél évig tanulmányozza a szardíniai építészeti formákat, ugyanis nem akarnak a tradíciótól nagyon eltérő épületeket létrehozni. Természetes anyagokat használnak, az észak-keleti part jellegzetes kövét, a gránitot és fát. A házakat levegősen bútorozzák be a szardíniai és a modern kézműipar válogatott darabjaival. Az ebben, az ún. smaragdparti stílusban épült szállodák, mint a Cala di Volpe, a Pitrizza és a Romazzino az építészet igazi remekjeinek számítanak ma is, és nemcsak Szardínia, hanem Olaszország legdrágább hoteljei közé tartoznak. A 60-as évek végén és a 70-es években kezdik meg az építkezéseket. Ekkor épül a Porto Cervo-i Yachtclub, vagy az Olbia-i repülőtér is, mivel Olbia nincs messze a Smaragdparttól. Az igazi fellendülés a 80-as években kezdődik meg, amikor is az igazi VIP-k felfedezik ezt a különleges, nem mindenkinek megadatható nyaralóhelyet. Időközben Karim Aga Khan elhagyja a Smaragdpartot, mivel nem sikerül megvalósítani továbbfejlesztési terveit. A konzorcium azóta többször is váltott már tulajdonost. A Smaragparttal együtt fellendül a turizmus a környéki partszakaszokon is, úgy mint Porto Rotondon vagy Golfo di Marinellán, és hasonlóképpen Szardínia egész északi részén, egészen San Teodoro-tól Santa Teresa di Galluráig.

Porto Cervo
A Smaragdpart központjának számít Porto Cervo, mely az évek során Európa luxus nyaralóhelyévé nőtte ki magát. A természeti paradicsomba tökéletesen illeszkedő luxus villák, hotelek és a gigantikus yachtok szimbóluma. A Smaragdpart központja Porto Cervo, melynek sétálóutcáján az összes mértékadó divatcég márkaboltja megtalálható. Forgattak itt már James Bond filmet, és a mai napig filmsztárok, popsztárok vízen ringatózó luxusjachtjai köszönnek vissza ránk az újságok címlapjáról. A paparazzik kedvenc helye, hiszen az európai elit legnépszerűbb üdülőhelyéről beszélünk.  Az alábbiakban néhány érdekességet gyűjtöttünk össze a meseszép szigetről:

Szardínia, és a sziget elnevezése

Szardínia  a Földközi-tenger második, Európa nyolcadik, és a világ negyvenhatodik legnagyobb szigete, amely Olaszország, Spanyolország, Tunézia és Korzika között helyezkedik el. Olaszország különleges autonómiával ellátott régiója. A „nurági” kor kezdetén, úgy Kr. e. 1500-ban a mükénéiek a szigetet Hyknusának (latin változata Ichnusa) hívták. A sziget másik neve Sandalyon („lábnyom”) volt, feltehetően a sziget alakja miatt. A Szardínia név a Sandaliotis kifejezésből származik, ami szantálfa miatt jelentkezik, mivel nagyon hasonló a lábnyomhoz. Ugyanezen okból a görögök  Ichnusa-nak, vagyis  lábnyomnak nevezték. Ichnusa ma egy híres szardíniai sör neve.

SZÁRD NYELV


Még azok is akik már sokat jártak Olaszországban, a szigetre érkezve kicsit lehet úgy érzik majd eltévedtek. A szárdok pici termetűek, a beszélt nyelv nem nyelvjárás , nem dialektus hanem külön nyelv. Nagy kérdés, hogy akkor most Szardínián olaszul beszélnek-e, avagy szárdul. Egy 2006-os felmérés szerint kb. másfél millió ember beszéli a szárd nyelvet, de csupán egy millióan használják azt ténylegesen. Két fő változata van, az északi logudorói (gyakorta ezt értik a tulajdonképpeni szárd alatt), valamint a délolasz hatásokat mutató campidanói. A legfontosabb dolog azonban annak megértése, hogy a szárd nyelv nem valamifajta olasz nyelvjárás, hanem egy teljesen önálló nyelv, amelyik a ma beszélt nyelvek közül a lehető legközelebb áll az ókori latinhoz. A tipikusan u-ra végződő szárd szavak a beszélt nyelvben egyértelműen latinos hatást keltenek, ami azért is érdekes, mert a szárd nem latin gyökerű nép, csupán a történelem során nyelvváltásra kényszerültek. A szárd az olasz mellett hivatalos nyelv a szigeten.

NURAGHE

Az egyik legérdekesebb archeológiai rejtély Szardínián az ún. nuraghe kultúra létezése. A szigeten kb. 8.000 db nuraghe található (mely különös építményekről az egész civilizáció a nevét kapta). A nuraghe-k gránit és bazaltkövekből emelt köralapú, toronyszerű építmények, átlagos magasságuk kb. 10-12 méter, ráadásul teljesen kötőanyag nélkül épültek. Messziről a földre épült óriási kohókéményeknek néznek ki. A belsejükben általában pontosan tervezett csigalépcső vezet a tetejére. A legfurább, hogy a régészek a mai napig csak találgatni tudják, hogy mi is lehetett az építmények funkciója, valójában fogalmuk sincs. Gyakoriságuk viszont tényleg döbbenetes, szinte folyamatosan nuraghiba botlunk a szigeten, átlagosan minden 3 km2-en van egy darab. A nuraghe-emberek azonban nemcsak nuraghe-ket építettek, hanem kúttemplomokat is, melyeket egészen elképesztő mérnöki precizitással terveztek meg. A bejá-rata ezeknek egy szabályos trapéz, s egy arányos lépcső vezet le a mélybe, ahol legalul van a víz egy kútban. Kb. 40 kúttemplomot tártak fel a szigeten, s mindegyiket úgy építették, hogy a napsugár csak egy bizonyos szögben, az év egy meghatározott napján, adott időben süt le az aljáig. Történészek szerint a nuraghe-kultúra központi eleme a víz volt, azt övezték szakrális tisztelettel.

A szárd zászló

A fehér színű zászló 4 mezőre van osztva, 4 bekötött szemű kalózfejjel. Több magyarázat tartozik hozzá: a szárdok a szaracén kalózok leszármazottainak tartják magukat. A spanyolok viszont szemellenzőseknek tartják a szárdokat, ezzel magyarázzak a szimbólumot.
Aki valaha is járt már a Földközi-tenger második legnagyobb szigetén, a többek között gyönyörű  tengerpartjáról híres Szardínián, biztosan jól emlékszik a tartomány jellegzetes zászlajára: a fehér alapon vörös kereszt tagolta négyszög négy sarkában egy-egy homlokpántos mór profilját láthatjuk. Pontos eredetét máig homály fedi, ám több, elsősorban spanyol és szárd eredetmítosz is él egymás mellett. A spanyol legenda szerint a mórfejes címert I. Aragóniai Péter (1094-1104) adományozta a szigetnek, az 1096-os alcorazi csata emlékére, ahol Szent György fehér alapon vörös kereszttel négybe szelt pajzzsal sietett az aragóniaiak segítségére a mórok ellenében, és a győztes ütközet után nem hagyott mást hátra, csak az ellenséges négy mór király levágott fejét.

Szardínia, azaz a száz évesek szigete

Egész Európában a férfiak Szardínia szigetén élnek a legtovább . Egy közelmúltban végzett tanulmány a százévesek szigetének hívta, mivel itt a legmagasabb a száz éven túliak aránya az egész kontinensen. Ennek titkát még kutatják, de a legújabb vizsgálatok szerint a hosszú életnek köze van a testmagassághoz is, ezen belül ahhoz a tényhez, hogy a szárd férfiak átlagban alacsonyabbak a többi európai férfinál. Valami belga kutatás azt hozta ki, hogy az alacsonyabbaknak 10%-kal nagyobb esélyük van a hosszú életre, mint a magasabbaknak... Szardínián belül is a 700 méternél magasabban fekvő településeken élnek leginkább sokáig a férfiak...Az utolsó felmérések szerint több mint 300 , 100 évet betöltött szárd lakik a szigeten.

Atlantisz..

Szardínia szigetén rejtélyes, 5000 éves köralakú kőépítmények (nuraghik) találhatóak mindenfelé. Azon kívül, hogy a korabeli népek fejlett építészeti tudását bizonyítják, keveset lehet tudni valódi szerepükről, mindenesetre a Világörökség részét képezik. Több mint 7000 nuraghe maradványát lehet megtalálni Szardínián. Az építmények különlegessége, hogy kizárólag itt terjedtek el, máshol - a régészek eddigi ismeretei szerint - nem jelent meg ez a típusú, az adott korban rendkívül fejlettnek számító építkezés. Ez is adhatott okot többek között az Atlantiszi kutatásokra…A legvonzóbb és az egyik legtöbbet kutatott mítoszról, Atlantiszról már Platón (kr.428-348) azt írta, hogy „Líbiánál és Ázsiánál nagyobb sziget volt, Poszeidón, a tengerek istene szentnek tartotta. Lakói toronyépítők voltak.” Sergio Frau újságíró feltételezését, hogy Szardínia szigetén található az elveszett világ, egyelőre vitatják…

Piramis Szardínia szigetén

Sassari városához közel, van egy érdekes piramisszerű képződmény , amelynek létezése előtt teljesen tanácstalanul állnak a hivatásos régészek és történészek. A legtöbbjük nem is igazán foglalkozik a Monte d' Accoddiban talált lelettel ,de tény,hogy ez a piramis azonban már évezredek óta ott áll egy hegy tetején. A hagyományos korbecslések szerint ez a lépcsőzetes kialakítású objektum legalább 4000 ezer éves, de egyes feltételezések szerint már időszámításunk előtt 4500-ban is ott volt, tehát elképzelhető, hogy valódi kora m meghaladja a 6500 évet. A lelet egyik legfőbb sajátossága és rejtélye is ebből adódik - az, építési stílusát tekintve leginkább egy mezopotámiai zikkurátra emlékeztet, sőt igazából annak pontos mása. A probléma az, hogy a környéken semmiféle írásos emléket nem találtak, maga a piramis sem túl informatív ezen a téren. Igaz, hogy alatta feltártak egy barlang rendszert, ám ennek létezését később sikerült letagadni, így most már senkit nem kell leengedni oda további kutatások céljából - hiszen ez a barlangrendszer nem is létezik! Mindenesetre a zikkurat ott áll Szardínia szigetén, és senki nem tudja, hogyan kerülhetett oda.

Alghero

Van Szardínián olyan város, amelyik szereti a katalánokat, ez pedig Alghero városa, melynek lakói a katalánok leszármazottai, így itt a mai napig hivatalos nyelv a katalán, az utcanévtáblák és hivatalos feliratok pedig kétnyelvűek, s a házak homlokzatain sokkal inkább sárga-piros csíkos zászlók lengedeznek, mint olasz lobogók. A legújabb népszámláláson a la-kosság 24%-a az algheroi dialektusú katalánt jelölte meg anyanyelveként, míg 90% azt ikszel-te be, hogy megérti ezt a nyelvet…Alghero, a sziget egyik legkedveltebb üdülőhelyére autóztunk. A város a környező vizekben honos tengeri algáról kapta a nevét, ami valójában tengeri fű (Neptun-fű), így a közeli barlang neve (neptun b) is innen származik. Algherot Korall-partnak (Riviéra del Corallo) is nevezik, hiszen egyik fő bevetéli forrása a korall kereskedelemből fakad. Szűk utcái szinte roskadoznak a szebbnél szebb korall ékszerektől, amelyeket szuvenírként is megvásárolhatunk. Az óvárost körülölelő vastag várfalak folytonosságát csak a nagy tornyok szakítják meg, szám szerint hét. Körbe lehet járni ezt a részt, a tornyok sorban bukkannak fel a sétálóutcák mentén. A városfalról és a bástyákról szép a kilátás nyílik az öbölre és a távolban emelkedő Capo Caccia sziklatömbjére.

La Maddalena

Szardínia egyik legszebb és leglátványosabb része a hét fő szigetből álló szigetcsoport “La Maddalena”, mely 1994 óta nemzeti park. A szigetcsoport 18 ezer hektáron terül el, és 180 km partszakaszt foglal magába. A gallúriai partokhoz közeli szigetek: Maddalena, Caprera, Santo Stefano, Spargi. A Korzikához közeliek: Budelli, Razzoli, Santa Maria. E három sziget között helyezkedik el a természet formálta kristálytiszta, átlátszó- és sekélyvízű “medence”, az ún. porto della Madonna, mely a hajókirándulások egyik fő célpontja egyedülálló szépsége miatt. Különleges természeti adottságainak köszönhetően nem csak a túrázás és a vitorlázás szerelmesei körében népszerű a Maddalena szigetcsoport. A Szardínia északi részére érkező legtöbb túrista szeretné látni a “rózsaszín strandot”, ami a Budelli-szigeten található, és ma már csak fehér színű. Mivel az oda érkező túristák többsége magával vitte az akkor még rózsaszín homokot, 2000-ben lezárták a strandot és azóta se hajóval, se gyalog nem szabad rámenni, csak a tengerről lehet megcsodálni. A hét sziget közül az egyedüli lakott a La Maddalena az azonos nevű kb. 11 ezer fős várossal, mely népszerű kikötőváros és az olasz haditengerészet egyik székhelye. Ma is itt található a haditengerészet egyik parancsnoksága és egy tisztképző iskolája. Igazi mediterrán hangulatú város, szűk utcákkal, jó éttermekkel, bárokkal és sok üzlettel. A Caprera-szigetet egy 600 méteres híd köti össze a Maddalenával, így a Maddalenán kívül ez a másik sziget, melyet szárazföldi úton is meg lehet közelíteni. Az összes többit csak a tenger felől. 1856 óta a Caprerán élt, majd itt is halt meg a családjával együtt Giuseppe Garibaldi, akinek jelentős szerepe volt az egységes Olaszország létrehozásában. A háza ma múzeum.

Szardínia és Berlusconi

Szardínia az olasz ex-elnök, Silvio Berlusconi kapcsán is a hírek fő sodorvonalába került, mikor a híres unga-bunga botrány lerántotta a leplet a kormányfő kedvenc szardíniai kéjlaká-ról, a Costa Smeraldán lévő Villa Certosa-ról. A négyezer négyzetméter alapterületű villa-komplexum alatt egy komplett barlangrendszer van, mely közvetlen összekötettésben van a tengerrel, kisebb hajókkal be is lehet járni a villa alá. A barlang falait Berlusconi páratlan stí-lusérzékkel csupa rózsaszínűre festtette ki, s itt rendezte híres kéjpartijait, ahol vendégül látta politikusbarátait is.

Casu Marzu 

Bár alapvetően mindig , mindent megkóstolok, ez a sajt valahogy anno kimaradt a kóstolómból...Egy iagzi szardíniai ételkülönlegesség, mely megsavanyodott kecsketejből készül. A különleges ínyencségnek számító Casu marzu sajt Szardínia szigetéről származik. A név önmagában rejti a védjegyet is: „rothadt sajt”, ami állítólag nagyon finom, ami nyüvektől hemzseg. A különleges sajtban 8 milliméteres nyűlárvák élnek, amelyek bőségesen falatozhatnak a juhtejből készült sajtból. Étkezésük közben pici furatokat vájnak a sajtba és útjuk során bőségesen ürítenek piciny testükből fehér váladékot, ami édeskés ízt ad az egyébként is erős ízű és illatú sajtnak.  Il Casu Marzu, vagy ismertebb nevén Formaggio con i Vermi-férges sajt,  2009-ben került be a Guinness-ek közé mint a világ legveszélyesebb sajtja.

Kanyon

Az európai Grand Canyonként emlegetett Gola Su Gorropu kontinensünk egyik legmélyebb kanyonja. A látványosabb túraútvonalon kb. 2 óra lejutni a kanyon bejáratához, ahol friss forrásvizet is találunk. A sziget keleti felén található 500 méter mély, 1,5 km hosszú.

Cagliari

A sziget fővárosa, Itália legrégebbi városa.  A "Nap város" -ának is nevezik, egyrészt mert éghajlata az egyik legkellemesebbek egyike a Földközi-tengeren, valamint épp délre néz, mint egy tengerre nyíló óriási ablak. A város egy öbölben, az Angyalok-öblében fekszik. Cagliarit szinte minden oldalról hegyek határolják, kivéve délről, ahol pedig a tengerrel határos. A város környékén sok sólepárló medence található, ahol a sziget egyik honos madara a rózsaszín flamingó talált otthonra. Cagliari a város maga 7 dombra épült, és ezek a dombok alkotják a település egyes negyedeit is. A Cannonau , a sziget világhírű bora, a mediterrán világ legrégebbi bora.15_3.jpg

Sughero-Parafa

Ajándéktárgyak közül a parafa emelendő ki leginkább, hiszen ebből az anyagból rengeteg dísz- és használati tárgy készül. Egyik legérdekesebb ilyen termék a parafából készült ruha, de a képeslapok, palackborítások, tálak, jegyzetfüzetek, nuraghe-k, kulcstartók stb. alapanyagaként is szolgál a fa kérge. A parafa természetes élőhelye a sziget és a régió ennek egyik legfontosabb előállítója Olaszországban. Olbia évszázadok óta a parafafeldolgozó-ipar egyik központja. Ez a növény különös jelentőséggel bír Szardíniánál, és mintegy 60 000 hektár területet foglal el a sziget területén; ez azt jelenti, hogy az egész nemzeti örökség kétharmada.

Földalatti tó

Európa egyik legnagyobb földalatti tava Szardínia szigetén van.  LAGO LAMARMORA: 130 méter hosszú, és 25 méter széles, 9 méter mély. A Neptun barlangban találjuk, mely a sziget egyik legfontosabb és érdekesebb látnivalója. A Capo Caccia alatt található cseppkőbarlanghoz több mint 600 lépcső vezet , az Escala del Cabirol vagy a tenger felől érhetjük el hajóval. Érdekessége, a helynek, hogy a barlang amennyiben a tengerszint megemelkedik, akkor nem látogatható. Fantasztikus cseppkőképződmények találhatók itt, a vízben tükröződő kristálynyalábok tündérország képét varázsolják elénk.  

Abbamele

Szardínia egyik legrégebbi kincse: tulajdonképpen méz- és virágporfőzet, amit elég bonyolult eljárással készítenek. A végtermék méz sűrűségű, de már messze van a sima méztől. Fantasztikus ízkombinációkat lehet kreálni vele, például sajtokkal (elsősorban ricottával), zöldségekkel, salátával, kenyérrel, édességbe téve.

Konyha

Maialino da latte arrosto, seadas, mirto, cannonau...Különleges fogásokkal bőven találkozhatunk a szigeten. Jellegzetes az étkezés végén kínált finocchio-t (édeskömény), a szinte mozgó sajt különlegességek, a bottarga-val (halikra) ízesített tészta, a ricottás kenyér , nyers kagyló, tengerisün... A szárd sajtok, borok fantasztikusak. A helyi sonka, kolbász, a faparázson sütött porceddu (szopós malac), és a remek házi készítésű tésztafélék is fantasztikusak. A fregola a sziget egyik specialitása (zukkinivel, mentával, kagylóval) mely a mi tarhonyánkhoz hasonlít a legjobban. Aztán ott a malloredus, a ravioli félék (Culurgiones di patate-fokhagymával, krumplival, mentával és pecorinoval). Isteni halakat, rákot, kagylót, homárt ehetünk itt és persze a híres bottargás tésztát... Finomak a mandulás, túrós édességek. Nagy kedvec a seadas, mely egy ricottával töltött ravioli kisütve, mézzel tálalva. És aztán ott van még a pane carasau-jellegzetes szárd lepény, a mazza frissa, a zuppa gallurese, a burrida, a pardulas...Italokból a mirtuszlikőr és a szárd borok nem véletlenül híresek. (Cannonau, Vermentino di Gallura...)15_4.jpg

Olbia, a boldog város

A legtöbb látogató először Olbia városába érkezik meg Szardínia szigetére, köszönhetően a nemzetközi repülőtérnek és a forgalmas kikötőnek. A város lakosságának a száma 1951 és 1981 között megduplázódott és folyamatosan emelkedik. A lakosság száma ma 62.500 fő körüli. Az egykori apró halászfalu napjainkban északkelet Szardínia egyik legnépszerűbb üdülő paradicsoma forgalmas kikötővel és nemzetközi repülőtérrel. Olbia neve – föníciai alapítása ellenére – görögül „boldog”-ot jelent. Az egykori római kereskedő állomás ma remek kikapcsolódási lehetőségeket kínál. A várost betölti a sziget jellegzetes aromás növényeinek és a tenger sós párájának illata, a Costa Smeralda strandjain számos vízi sport kipróbálására nyílik lehetőség, az éjszaka hemzseg a jobbnál jobb programokban, míg a környéket felfedezni vágyó utazókat föníciai, római kori és középkori emlékek miriádjai várják – a szabadban és a helyi archeológiai illetve történeti múzeumokban egyaránt. Olbiánál alkalmasabb helyet nehéz találni a mediterrán pezsgés átéléséhez.

Castelsardo

A sziget északi részén, az Asinara öbölben fekszik ez a festői középkori hangulatú település. Castelsardo az egész sziget egyik legszebb, legjellegzetesebb látnivalója. Mindent megtalálhatunk itt, ami a szárd világhoz hozzátartozik. A várost a Doria család alapította, a három oldalról tenger mosta, parti kiszögellésen. Ők építették a hatalmas várat Castel Genovese néven. 15_5.jpg

 

Asinara

Furcsa a neve, tragikus a múltja, érintetlen a növény- és állatvilága. Az 51 km²-es sziget furcsa lakóiról, az albínó szamarakról kapta nevét. A Szardínia szomszédságában lévő Asinara kuriózumának számítanak, és turisztikai látványosságává váltak a kis méretű fehér szamarak, melyek csak itt élnek. A szigetet valószerűtlenül kék tenger veszi körül. Régen fogolytábor, a tengeri utazók elkülönítésére szolgáló karantén működött a területen, illetve a szicíliai maffia rettegett börtönszigete volt egészen a kilencvenes évek végéig. Ma viszont lélegzetelállító szépségű turistaparadicsom a Földközi-tenger közepén, az UNESCO Világörökségeinek része. A 110 km hosszú tengerparttal és még a mai napig majdnem érintetlen természeti világgal rendelkező szigetet 2002-ben nemzeti parkká és természetvédelmi területté nyilvánították, Olaszország egyik legszebb nemzeti parkja jött létre itt. Az Asinara-sziget csak hajóval megközelíthető (legkönnyebben Porto Torresből vagy Stintoból), a kikötőből gyalog, biciklivel, terepjáróval, vagy kisvonattal lehet bejárni. A nyári időszakban napi három komp megy, télen azonban hetente jár ennyi. A szigetecske Korzikáról is elérhető, rendszeres kompösszeköttetés biztosított Franciaországgal is.

2019\01\28

10 kihagyhatatlan látnivaló Veneto tartományban

Az Adria és a Dolomitok között fekvő Veneto tartomány látnivalókban igen gazdag, így aki Észak-Olaszországnak ezt a festői régióját választja utazása célpontjának, unatkozni biztosan nem fog. A hajdani utazók úgy írtak a régióról, mint a világ egyik leggazdagabb vidéke, mely gyönyörű fekvéssel és festői városokkal büszkélkedhet. És ez valóban igaz, hiszen nem véletlenül vált Veneto tartomány Olaszország leglátogatottabb területévé. Ismertségét persze a híres "V" betűs városoknak (Velence, Verona, Vicenza) is köszönheti, de festői tájai a Garda-tó, a Dolomitok és a tengerparti városok is számos látnivalóval várják a látogatókat, így a mi célunk most az, hogy a régi kevésbé ismert kincseiről ejtsünk pár szót. Az elmúlt évszázadok hangulatát idéző arisztokrata villák és birtokok világába utazunk,  ahol megannyi csoda és helyi specialitás vár ránk. Járjuk be Treviso-t, a radicchio hazáját, keressünk fel Palladio villákat, teszteljünk prosecco-t Valdobbiadene vidékén, vagy kóstoljunk grappat Bassano del Grappa városában...

1. Maser-Villa Barbaro

Asolo kisvárosához közel találjuk az elegáns villa épületét. A Villa di Maser (Villa Barbaro) a padovai születésű Andrea Palladio (1508-80) egyik legnagyobb mesterműve, és az UNESCO Világörökség része. Az 1558-ban épült villa két testvér, Daniele és Marcantonio Barbaro megbízásából épült. A két velencei politikus egyébként Palladio barátja volt. A ión oszlopokkal és timpanonnal díszített főépület egy görög templomra emlékeztet. A villa legszebb része kétségtelenül a Paolo Veronese freskók által díszített terem. Egy virágzó birtok közepén található, melynek pincészete kiváló minőségű borokat állít elő. Annak a dombnak a lábánál, ahol a Villa Barbaro emelkedik, Palladio felépített egy kifinomult tempietto-t. A Tempietto della Villa di Maser az építész egyik legköltségesebb alkotása. Karrierje végén 1580 körül készült, köszönhetően Marcantonio Barbarónak, aki egy új plébániatemplomot akart adományozni Maser közösségének. Úgy tervezték, hogy az épület villakápolna és Maser plébániatemplomának kettős funkcióját tölti majd be. Az építés kezdetének a dátuma bizonytalan. A frízbe az 1580-as dátumot vésték be, illetve a védnöknek, Marcantonio Barbarónak és Palladiónak a nevét. A Teatro Olimpico épületével együtt a tempietto Palladio utolsó munkája. A művész Maser városában halt meg.
1_284.jpg

2. Bassano del Grappa

A Brenta két partján fekszik a festői Bassano del Grappa,  ahol Jacopo Bassano festő is alkotott, és itt találták fel a Grappa nevű törkölypárlatot is. . A város legismertebb nevezetessége az 1209-ből származó (persze azóta többször felújított) fedett fahíd. A folyó mindkét oldala annyira beépült, hogy a híd bejárata leginkább egy díszes kapualjra emlékeztet. Az első világháború idején súlyos harcok folytak a környéken, a híd is súlyos károkat szenvedett illetve többször teljesen lerombolták, többek között a második világháborúban, de mindig helyre állították. Helyi specialitások közé tartoznak a híres bassanói spárgából készített ételek,  a baccalá alla vicentina-vicenzai tőkehal, Asiago sajt, édességekből pedig a Gubana Bassanese és  Ciambellone Bassanese.  Érdemes megkóstolni a különböző, grappa-val készített süteményeket, kekszeket, de ne hagyjuk ki a helyi aperitifet se, ami nem más mint a mezzomezzo. Bassano központjában, a híd előtt jobbra találjuk a híres szeszfőzde épületét. A Itália legrégebbi üzemét, a Nardinit, 1779-ben Bortolo Nardini alapította és itt kell feltétlenül megkóstolni a helyi italt: Mezzoemezzo. (3,5 cl di Rabarbaro Nardini 3,5 cl di Rosso Nardini, 6 cl szóda, citromhéj)

5_187.jpg

3. Villa Angarano, Bassano del Grappa

A villát Palladio barátjának, Giacomo Angaranónak tervezte, de csak az uradalmi ház két oldalán lévő szimmetrikus, oszlopos tornácú oldalszárny (barchesse) készült el a terveiből. Angarano később anyagi okok miatt eladta a házat egy velencei nemesnek, Giovanni Formentinek.

1_285.jpg

4. Castelbrando

Veneto tartomány egyik legszebb fekvésű kastélya, mely a Dolomitok közelében fekszik, gyönyörű park ölelésében. Panorámás siklóval érhetjük el a 400 méter magasan, a Valmareno környékére büszkén letekintő kastély impozáns épületét, ahol egy elegáns 4*-os szálloda és múzeum várja a látogatókat.. A múzeumban a kastély történetével és legendáival, a mitikus Brandolino életével, és a gazdag fegyvergyűjteménnyel ismerkedhetünk meg. A középkorban Castello della Costa, Castrum Costae néven volt ismert. Cison di Valmarino városának képét meghatározza az épület, mely a monte Castello oldalát uralja. Nevét a Brandolini családról kapta.

5_185.jpg

5. Possagno

A Treviso közelében fekvő város, kihagyhatatlan program, ha a régióban kirándulunk. Az Asolo-tól északra fekvő város, Antonio Canova szülővárosaként ismert. A velencei olasz szobrász a Monte Grappa lábánál fekvő Possagno városában született 1757-ben. A művész a barokk stílustól eltávolodva, az antik művészet ideáljaihoz nyúlt vissza és a szobrászati klasszicizmus megalapítójaként tartják számon. A városban járva, felkereshetjük a szobrász szülőházát, a Canova múzeumot, majd a város felett magasodó, neoklasszicista stílusban épült impozáns templom épületét, melyet a római Pantheon épülete ihletett. A Tempio di Canova képe uralja az egész vidék látképét, míg a templombelső a látványosan díszített, hatalmas kupolával igazán különleges élményt nyújt.5_186.jpg

6. Marostica

Marostica, a Brenta folyó közelségének is köszönhetően csodálatos természeti környezetben fekszik és jelentős múlttal rendelkezik. A város mai külsejét a Scaligerik idejében nyerte el. A városfal építése Cansignorio uralkodása idején kezdődött 1372. március 1-én. A városban, minden páros évben megrendezésre kerülő sakkjátszma Veneto és Olaszország leglátványosabb eseményei közé tartozik. Brilliáns koreográfia, amelyet a XIV. századi kosztümök rafináltsága, pompája tesz még varázslatosabbá és visz vissza bennünket a szépséges Lionora  hercegnő romantikus történetéhez, aki az eredeti játszma főszereplője volt. Egy romantikus szerelmi történet, két lovag harca elevenedik meg ilyenkor. A romantikus sakk párbaj története  szeptember 2.vasárnapján volt 1454-ben, ennek mintájára elevenítik fel újra és újra a történetet.  A híres marosticai sakk mérkőzés története 1454-re vezethető vissza, amikor a város még a Velencei Köztársasághoz tartozott. Két híres marosticai nemes Rinaldo d'Angarano és Vieri da Vallonara, egyszerre szeretett bele a szépséges Lionoraba, Taddeo Parisio Castellano di Marostica szépséges leányába. Ahogy akkoriban szokás volt, a két nemes vérre menően megakart küzdeni a leány  kegyeiért, de a kastély birtokos-Castellano, egyik fiatal életét sem akarta kockára tenni egy buta párbajban, így megtiltotta az összecsapást. Úgy döntött, hogy a két legény egy barátságos sakk mérkőzésben küzdjön meg leányáért. A vesztes pedig kisebbik leányának Oldrada – nak a kezét nyerte volna el. A találkozó helyszínének a  Piazza del Castello da Basso-t jelölték meg, ahol élő sakkfigurák kaptak szerepet a sakk mérkőzésben, kosztümökben, fekete-fehérbe öltöztek be a helyiek közül kiválasztottak. A sakk mérkőzés végét táncos, zenés mulatsággal zárták. Felvonult a város apraja-nagyja tehát a nagy eseményre. Lionora titokban szerelmes volt az ifjak egyikébe, tehát remegve figyelte a játszma kezdetét, mikor is a kosztümös gyalogok, király, királyné és a többi élő sakkfigura színre léptek.  A győztes ifjú Vieri di Vallonara lett, aki elvehette Lionorat, míg a vesztes Rinaldo D'Angarano Oldrada kezét nyerte el. Ez a hagyományos sakk játszma kerül itt megrendezésre minden évben, ez a tornajáték az ami a várost minden éveben visszarepíti egy kicsit a csodás történelmi múltba.
A sakkjátszma újra rendezését 1923-ban prof. Francesco Pozza kezdte el szervezni, és 1954-től rendezik meg rendszeresen, az első rendezés Mirko Vucetich nevéhez fűződik.2_61.jpg

7. Treviso

A vízimalmok és a tiramisú városa... A Sile folyó mentén fekvő Treviso városában macskaköves utcák, ódon színes házak fogadják a látogatókat. A város környékéről ered a prosecco gyöngyözőbor és itt találták fel 1962-ben a tiramisút. Gyalogos városnézésünket célszerű a Dóm téren kezdeni a Szent Péternek szentelt Dóm megtekintésével, majd a város hangulatos sétálóutcájának (Via Calmaggiore) csábító kirakatai mentén elsétálhatunk a főtérre. Történelem, kultúra és társadalmi élet, ez a csodálatos „Urak tere”, a város szimbolikus helye, ahol a XIII. századi épületek mellett hangulatos kávézók, éttermek találhatóak. A Piazza dei Signorin a Torre Civica, Palazzo dei Trecento, Palazzo della Podestá épülete vár ránk, de feltétlenül keressük fel a város egyik legfestőibb és talán legjellegzetesebb negyedét is a Canale dei Buranellit. A halpiac, és a Canale Cagnan szintén kihagyhatatlan program a városba látogatóknak.
5_188.jpg

8. Monte Grappa

Észak-Olaszország egyik legjelentősebb első világháborús kegyhelye. Bár hosszú és igen kanyargós út vezet fel a csúcsra, mindenképpen érdekes kirándulás vár itt ránk. A magyar történelem lapjain az első világháború utolsó éve, az 1918-as tette elfeledhetetlenné Monte Grappát. A Monte Grappa egy 1775 méter magas hegy, itt zajlott az első világháború egyik legnagyobb és legdurvább csatája, ekkor akadályozták meg az olaszok az osztrák betörést. A Cima Grappa a hegylánc egyik csúcsa. A közelben találjuk a háborús temetőt, ahol nagyon sok magyar nevet fedezhetünk fel. A grappai kegyhely kövein, egymás mellett sorakoznak osztrák, olasz, magyar, cseh és más népek elesett katonáinak nevei. A csúcsról, és az emlékhelytől gyönyörű kilátás nyílik a környező vidékre, a Brenta és a Piave folyók völgyeire.Minden évben, augusztus első vasárnapján hagyományos első világháborús megemlékezést tartanak itt. (Cerimonia di Cima Grappa) Itt jártunkkor éppen véget ért a megemlékezés, melyre minden évben több százan látogatnak el, külföldi képviseletek tagjaival együtt.

9. Caorle

Egy tengerparti üdülőváros, de hangulatos óvárosának köszönhetően ettől mégis sokkal több. Romantikus óvárosát szűk sikátorok és pasztellszínű középkori házak díszítik. A festői városközpontban számtalan látnivaló várja a látogatót, melyek közül kiemelkedik a Santo Stefano Dóm, a henger alakú, 48 méter magas harangtoronnyal, és a tengerparton lévő Santuario della Madonna dell’Angelo szentély. A város „Kis Velence” néven is ismert. A sétányt kísérő sziklasort kőfaragók munkái teszik szépségessé. A város, Ernest Hemingway kedvenc olasz városa, ahol több regényén is dolgozott. 

10. Portugruaro

A kis középkori hangulatú város az adriai tengertől nem messze található. Portogruaro, festői kisvárosa az ”árkádok városaként” is ismert. A város alapításának a története egészen 1140-g nyúlik vissza. A Lemene folyó partján fekvő városkában gyönyörű, velencei gót stílusban épült paloták ejtenek ámulatba. A város legrégebbi pontját a Palazzo della Loggia épülete uralja, mely az 1200-as években épült. A  Piazza della Repubblica, a Villa Comunale, a Lemene folyó és a vízimalmok, a hangulatos pálmafás utcák, a különlegesen szép épületek egytől-egyig sétára csábítanak.

 

 

 

 

 



 

süti beállítások módosítása