A pizza eredete hosszú időkre nyúlik vissza. Úgy tartják eleinte a szegények eledele volt és Nápolyban született meg. A modern pizza feltalálását, és az igazi Pizza Margherita-t a nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják. Raffaele a kor legelismertebb pizza készítője az 1780-ban alapított és ma a Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro… e basta così sütődében dolgozott, és 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita di Savoia királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. I.Umberto király és Margherita a Capodimonte hegyén található királyi palotában töltötték a nyarat és egy itt rendezett vacsorán kóstolták meg a Raffaele Esposito által készített pizzát. Azaz 3 fajtát is egyszerre. A Pizza Mastunicola (zsír, sajt, bazsalikom), a Marinara (paradicsom, fokhagyma,olívaolaj, mozzarella, origánó) mellett egy harmadik fajtát. Ez a pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom). A királynőnek oly annyira ízlett ez az étel, hogy köszönőlevelet küldött Raffaelle Esposito részére, aki tisztelet jeléül a pizzát a királynéról nevezte el... Ez lett a világhírű Pizza Margherita. A mai pizza alap verziója melynek számtalan verziója ismert világszerte, de a legrégebbi nápolyi pizzériákban akár még desszertként is asztalunkra kerülhet...
A legendás története megörökítendő, egy tábla is megemlékezik erről:
1946 óta először fog elmaradni Olaszországban az ünnepi megemlékezés, melyet idén csak rendhagyó módon, jelképesen ünnepelhetnek. Minden évben április 25-én ünneplik a Felszabadulás napját. Idén ez is kicsit más lesz. Már mindenki a koronavírustól szeretne fellélegezni és élni a megszokott életét.
Olaszországban ezen a napon, a náci-fasizmus alól történt felszabadulásra emlékeznek. 1945. április 25-én szabadították fel Milánót és Torinót, valamint több olasz várost, a 20 éven át tartó fasiszta diktatúra alól, a II. Világháború lezárásaként. Mivel Olaszországban idén a karanténnak köszönhetően, másképpen ünnepelnek, kiemelt szerepet kapott újra a Bella Ciao című dal is...Reneszánszát éli az utóbbi években, az olasz ellenállók partizándala, mely nemcsak a szerelemről, a halálról és a partizánokról szól, hanem szabadságküzdelem nemzetközi himnusza is lett.
Bella Ciao...
Ezt a dalt fogják énekelni ma az olaszországi erkélyeken és balkonokon. Hogy miért? Mi a jelentése vagy jelentősége a Bella Ciao című dalnak, és miért lett ennyire népszerű az utóbbi években? Idén, hogy a hagyományos ünneplés elmarad, az ANPI (Associazione Nazionale Partigiani d'Italia)Olasz Partizánok Országos Szövetsége egy flash mob-ot indít #bellaciaoinognicasa. Szombaton, április 25-én, 15.00 órakor, amikor minden évben Milánóból indul a nagy nemzeti felvonulás, a városlakók ablakokban, erkélyeken fogják énekelni a dalt. Szakszervezetek, egyesületek, politikai csoportok is csatlakoztak a kezdeményezéshez. Újra reflektorfénybe került egy dal, mely az antifasizmus és az olasz ellenállás szimbólumából valódi modern és pop himnuszá vált.
Az ellenállás himnuszának eredete bizonytalan. A második világháború és az ellenállás alatt kevésbé, igazából a felszabadulás után terjedt el, és az 50-es években vált igazán ismertté. A Bella Ciao a hatvanas években vált rendkívül népszerűvé, különösen az 1968-as években, diákok és munkások tüntetései során. A '90-es években több feldolgozása látott napvilágot, és tüntetések, választási kampányok során is többször felhasználták. Az idei ünnep alkalmából az ANPI arra kér mindenkit, hogy a trikolor zászlót helyezzék el erkélyeiken, és énekeljék együtt a dalt, hiszen: "Olaszországnak reményre, és egységre, valamint erőre és kitartásra van szüksége, jobban mint valaha..."
Una mattina mi sono svegliato, o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! Una mattina mi sono svegliato, e ho trovato l'invasor.
O partigiano, portami via, o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! O partigiano, portami via, ché mi sento di morir.
E se io muoio da partigiano, o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! E se io muoio da partigiano, tu mi devi seppellir.
E seppellire lassù in montagna, o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! E seppellire lassù in montagna, sotto l'ombra di un bel fior.
Tutte le genti che passeranno, o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! Tutte le genti che passeranno, Mi diranno «Che bel fior!» «È questo il fiore del partigiano», o bella, ciao! bella, ciao! bella, ciao, ciao, ciao! «È questo il fiore del partigiano, morto per la libertà!»
