A legjobb éhségűző csipegetnivalók Olaszországban

1. Grissini:

9_3.jpgHa Olaszországban ebédelünk vagy vacsorázunk egy étteremben akkor szinte biztos, hogy kerül az asztalunkra belőle. A kenyérrel együtt , az étkezések előtt ez mindig a teríték része. Rozmaringos , szezámmagos vagy sima…sokféle létezik. A történet úgy tartja, hogy a grissiniket egy torinói péknek Antonio Brunero-nak köszönhetjük, aki 1679-ben alkotta meg ezt a ropogós finomságot. Az első grissinik egy udvari orvos kérése alapján készültek, aki a kis hercegnek Vittorio Amedeo di Savoia-nak készítette el ezeket, mivel a gyermeknek a kenyér emésztésével nehézségei voltak. A könnyen emészthető, hosszan eltartható grissini-nek azonnal óriási sikere lett. Napóleon egyenesen Párizsba szállítatta magának Torino városából ezeket a ropogós csemegéket. Egy másik történet a név eredetéhez fűződik, mely szerint a gherssin " grissia "  szóból ered, mely a jellegzetes piemonte tartományból származó hosszúkás kenyér elnevezése volt . Úgy tarttják, hogy a XIV. században , amikor a kenyeret még nem a súlya alapján fizették meg, hanem az alakja szerint , a pékek nagyon igyekeztek csökkenteni  a cipók méretét , és szerettek volna megalkotni egyetlen „grissia”-ból sok-sok hosszú „gherssin”-t , annak érdekében, hogy többet kereshessenek. A hagyományos és a legrégebbi grissini a „Rubatá” (piemonti nyelvjárásban „tekertet” jelent) , mely  40-80 cm hosszú is lehet és a kézzel nyújtott eljárásnak köszönhetően könnyen felismerhető jellegzetes formájáról. A grissinit az olaszok bármikor szívesen fogyasztják vacsorára várva, vagy csak délutáni ropogtatnivalónak is. De vannak akik levesbe is előszeretettel tördelik vagy éppen kedvenc felvágottjukat tekerik fel rá előétel gyanánt.

2. Bruschetta:


10_3.jpgÉttermekben sokszor előételként vagy csak egyszerűen vendégfogadóként kerül az asztalra. Az eredetével kapcsolatban nem tudunk biztosat, de feltehetően Közép-Olaszországból (Toscana, Lazio tartomány) származó étel, amit már a XV. században is fogyasztottak. Pirított kenyérszeletet jelent, amit alapesetben fokhagymával dörzsölnek be, extra szűz olívaolajjal locsolnak meg. A klasszikus ropogós kenyér verzió paradicsommal készül természetesen (fokhagyma, bazsalikom, paradicsom) , de az egyszerűen elkészíthető pirítósra tulajdonképpen bármilyen feltét kerülhet. A világszerte népszerű bruschetta állítólag a szegény fölműveseknek köszönhetően született meg, akik hogy a megszáradt , megmaradt kenyeret ne dobják ki, tűz felett megmelegítették és olajjal, sóval ízesítették.

 

3. Tramezzini:

3_9.jpgNekem azt hiszem mindegy is melyik verziót találom a pultban. Egyszerűen szeretem! Legyen az a klasszikus háromszög, a pufi gazdagon megtöltve vagy a tramezzini arrotolati (tekercs) variációja. A puha kenyér majonézzel sonkával, gombával vagy egyszerűen mozzarellával és paradicsommal igazi éhségűző délelőtt vagy délután.  A hagyományos szendvics kenyérből készült tramezzini-nek ma már nagy hagyománya van Itáliában. És persze mint mindennek a szendvicsek születésének is van saját története…Az első személy akiről a történelem említést tesz , hogy hasonló hideg ételt fogyasztott John Montague volt. Gyorsan elfogyasztható ételt óhajtott, kenyérrel szalámival és sajttal. A történet szerint a délkelet-angliai település, Sandwich grófja, John Montague álmodta meg a szendvics ősét, ugyanis az angol úr megrögzött szerencsejátékos volt, és egy alkalommal arra kérte inasát, olyan gyors ebédet állítson össze neki, melynek elfogyasztása közben nem kell abbahagynia a játékot. Aztán ez szokássá vált, hiszen az inas csak beszólt a konyhára, hogy kér egy „Sandwich” –et és a szakács már tudta mit kell elkészítenie. De a „töltött” kenyér hagyománya egészen az antik Rómáig visszanyúlik. A Suburra negyedben már akkor létezett a „panisperna” elnevezésű utca, ami latinul a kenyérre és sonkára utalt, mely megfelelő volt egy gyors déli étkezésnek. Ami pedig az első tramezzinit illeti: Torino központjában, a Piazza Castello kis bárjában a Mulassano-ban készítették először 1926-ban. Angela Demichelis Nebiolo nevéhez fűződik a ma már világszerte népszerű szendvics, aki férjével együtt vándorolt ki Amerikába. Itáliába, szülővárosába Torino-ba visszatérve pedig megálmodta ezt a szendvics fajtát.Tulajdonképpen az aperitif italok mellé kínálásra kerestek valamilyen újdonságot, melyből megszületett a tramezzini szendvics.

4. Club sandwich con salsa rosa:

6_13.jpgA club szendvics Észak-Olaszországban elképzelhetetlen az ízletes salsa rosa szósz nélkül. A rózsaszín mártás amibe a szendvicsfalatokat mártogathatjuk majonéz, ketchup, 1 kanál mustár, Worcester vagy konyak keverékéből készül. Sok fajtája létezik természetesen (vegetáriánus, grill zöldségekkel stb.) de a jó öreg klasszikus a sonka, sajt, tojás, saláta variáció. Nincs is jobb mint egy spritz a homokos tengerparton és mellé és jól elkészített club sandwich...A kínálat pedig végtelen...A finom pirítós többféle módon is készülhet...sonkával, csirkével, paradicsommal, grill zöldséggel. bacon szalonnával, salátával...Mindegy hogy kérjük, rosszul nem járunk.

 

5. Piadina:


2_12.jpgEmilia Romagna tartományban nagyon népszerű, úton-útfélen kapható. Piadina vagy piada, pieda, pida, piè a különböző dialektusoknak megfelelően, Romagna és Marche tartományában a legnépszerűbb, főleg Ravenna, Forlì-Cesena, Rimini és Pesaro-Urbino környékén. A piadina egy olasz különlegesség. Nem véletlenül hívják olasz lepénykenyérnek is, hiszen tényleg nagyon hasonlít a lepényre. Számtalan variációja létezik.A piadinék frissen melegen és pirítóban újramelegítve is zseniáliasak. De talán a legjobb pármai sonkával, rucolával és mozzarellával töltve, grillezőben átsütve, ahogy a bárokban is kínálják. Már a római időkben is találkozhatunk utalásokkal a piadina eredetére vonatkozóan de az első írásos nyomok 1371-ből származnak. A piadina romagnola-t tehát már a középkorban és a reneszánszban is fogyasztották, majd szépen lassan a római úri udvarokat is meghódította. A sonkás, mortadellás, sajtos verziókon túlmenően lekváros, csokoládés piadinákkal is találkozhatunk… Hivatalosan két féle létezik: Piadina Terre di Romagna és a Piadina Romagnola di Rimini. A két piadina közötti különbség a méretben rejlik elsősorban. A tengerpartok mentén készített piadina  (Riccione és Rimini között) vékonyabb és szélesebb mint Emilia belseje felé haladva. A Rimini környéki piadina vastagsága legfeljebb 3 mm, átmérője 23 és 30 cm , míg  a piadina Romagna Terre vastagsága 4-10 mm , és átmérője 15 és 30 cm közötti . A Pesaro-ban készített piadina-ról pedig úgy tartják még jobb és ízletesebb mert leveles tésztából , így zsírosabb, szaftosabb.

 

6. Focaccia:

5_18.jpgA focaccia egy hagyományos olasz kenyér, amit talán már évszázadok óta ugyanígy készítenek az olasz háziasszonyok. Az eredete egészen a föniciaki koráig nyúlik vissza. A reneszánsz idején Rómában már az esküvői bankettek része volt, ahol bor mellé fogyasztották elsősorban. Főleg Ligúriában és Puglia tartományában van nagy hagyománya, de elsősorban Ligúria tartományát és Genovát említhetjük a hazájának. A focaccia egy lisztből, vízből, élesztőből készült kenyérféle. Számos fajtája ismert, amelyeket az ízesítés és az elkészítés módja különböztet meg egymástól.
Focaccia genovese: egyfajta lapos kenyér, amelyet olívaolajjal és sóval ízesítenek.
Hagymás focaccia (focaccia con le cipolle): Genovából és a Ligúr-tenger mellékéről
Focaccia di Recco: két réteg tészta között egy adag vegyes sajt
Focaccia barese: Bariból, jellegzetes pugliai étel, paradicsommal és olívabogyóval.

7. Panzerotto:

4_8.jpgA pugliaiak kedvence és büszkesége a félhold alakú töltött tészta, mely valószínűleg a XVI.-XVII. században látott napvilágot. A sült tészta tölteléke klasszikusan mozzarella és sonka , de természetesen itt is sok különböző variációt találunk. A hagyományos Panzerotto barese ma már a világ minden táján kapható. Bari városában és Puglia tartományában természetesen panzerotto-nak nevezik. Salento környékén calzone és Campania tartományában általában pizza fritta vagyis sült pizza a neve.

 

 

8. Mozzarella caprese:


1_27.jpgEgy könnyű caprese salátánál nincs is jobb nyáron. Friss bazsalikom, balzsamecet és mozzarella. Én egyszerűen imádom! Na de persze nem feltétlenül csak salátában, de pizzán, tésztán, szóval bárhogy...És persze jöhet a stracciatella vagy a burrata is...A dél-olaszországi Campania és Lazio tartományból származik. Mozzarella di bufala...A bivalytejben nincs karotin, így a mozzarella porcelán fehér színű. A sajtot gyúrással készítik, ettől körkörösen szálas szerkezetű. A készítés után nem érlelik és nem is ízesítik. A Mozzarella di Bufala Campana sajt előállításához kizárólag teljes értékű, friss bivalytej használható fel. Campania térségben még a mai napig az eredeti recept alapján készítik a mozzarellát, amelynek a DOP megjelölése (Denominazione di origine protetta) garantálja a termék autentikus készítését. Ha tehetjük keresünk fel egy fattoriát is, ahol a gyártásba is betekintést nyerhetünk és persze megtudhatjuk milyen is az igazi, friss mozzarella!!!