Az olasz konyha

A mai olasz konyha előzményeit leginkább a római birodalom területére vezethetjük vissza. A meggazdagodott földesurak pazarló vendéglátásáról szatírát írt Ovidius, Horatius és a Néró korában élt Petronius is. A vendéglői élet is a rómaiaknál alakult ki. A vendéglőst a görögök lenézték, a rómaiaknál azonban a tavernák, kiskocsmák nagy népszerűségnek örvendhettek. Az itáliai Pompei városában az ásatások nem csak kenyérsütő műhelyeket, üzleteket tártak fel, hanem több száz személyes étkezőhelyeket a hozzá tartozó konyhákkal és italpultokkal is.

Az olaszok reggelire (colazione) nem szoktak a „bőséges szalonnás-tojásrántottás étkezésekhez” általában csak cappuccino-t fogyasztanak hozzá egy-egy péksüteményt, amiből hatalmas választék található a bárok, cukrászdák pultjain.(croissant, brioche, krapfen) Pontosan ezért a szállodák nagy többsége is leginkább édes süteményekből kínál bőséges választékot reggelire. A külföldi vendégek igényeihez igazodva a jobb hotelekben természetesen a svédasztalon megtaláljuk a tojásból készített ételeket és a sokak számára nagyon fontos zöldségeket is. (Paradicsom, paprika, uborka)

 
 
Az olasz konyhát sajátos karakterén kívül rendkívüli választékosság és könnyedség jellemzi. Az előételek között felvágottak, saláták kerülnek többnyire terítékre. A legismertebb és legnépszerűbb antipasto  a sárgadinnye nyers sonkával (prosciutto e melone) a bruschetta, a caprese saláta (mozzarella és paradicsom) a ráksaláta, vegyes tengergyümölcseiből készült ízelítők, carpaccio-rucola-grana…A főzeléket nem ismerik, levest viszonylag keveset fogyasztanak. A levesek közül a legismertebbek és legelterjedtebbek a minestrone (zöldségleves) és a brodo (húsleves). Az olasz levesekben gyakran bőséges a tésztabetét, gyakran készítenek „húslevest” tortellini tésztával például. Ismertek olyan levesek (zuppa) is, amelyeket sáfránnyal sárgítanak, amelyekbe babérlevél, kömény kerül, népszerű a babból készített leves is. A halleves népszerű a toszkán partok közelében, de az éttermek étlapjukon általában nem büszkélkednek több fajta levessel, hiszen Olaszországban első a TÉSZTA. Különleges helyet foglalnak el a tésztafélékből készített ételek, hiszen ez az olasz étkezés alapja is, a pasta. Az első fogás szinte mindig tészta, ami soha nem főételként kerül az asztalra. Rengeteg különböző színű, formájú tésztát ismernek és használnak, a paradicsomos alap a legfontosabb hozzávalója a különböző ízesítésű tésztáknak. A „pasta-t” állítólag makaróni formájában találták fel 1250 körül Szicíliában. Úgy tartják, hogy a maccheroni a görög macaria (mennyei boldogság forrása) szóból származhat míg a másik variáció szerint az eredete sokkal régebbre nyúlik vissza a kínaiakhoz és hogy az első utazók egyike Marco Polo hozta el egyik útja alkalmával. 245 fajta tésztaféle létezik, és a receptek , elkészítési módok természetesen tartományonként is változnak. A vékonyabb szálú spagettin, a vastagabb makarónin kívül az üzletekben rengeteg pasta kapható (canelloni, lasagne, tortellini,capelletti, ravioli, penne, tagliatelle, farfalle, orecchie,tagliatelle, troffie, fusilli, rigatoni , casarecce, fettucine, manicotti , bucatini, gnocchi , strozzapreti stb.).
 
A legnépszerűbb tésztafélék:
Spaghetti carbonara
(tojással, szalonnával)
Spaghetti all’amatriciana-csípős paradicsmos hagymás szósz, bacon szalonna darabokkal
Spaghetti Genovese vagy al pesto- fokhagymás, olívaolajjal készített bazsalikomos szósz
 

A rizottók főleg Észak és Közép-Olaszországban népszerűek. A rizst tengergyümölcseivel, gombával, zöldséggel jó adag tejszínnel készítik.
Az olaszok igazában nem nagy húsfogyasztók, a kolbászféleségeket jobban kedvelik, mint a frissensülteket. A hús ételek kevésbé fontosak tehát mint nálunk , főleg borjúhúst fogyasztanak (vitello), göngyölten-involtini és szeletben scaloppina. A húsokat gyakran paradicsomos mártásokkal is tálalják. A főétkezésekhez a Magyarországon megszokott sült krumpli, rizs köretek helyett főleg párolt vagy grillezett zöldségek,illetve friss zöldségek, saláták ( olívával és citrommal, balzsamecettel-aceto balsamico ) kerülnek az asztalokra.
 
Pizza- A pizza tulajdonképpen délen született , Nápoly környékéről származik, a szegénynegyedben született, kimondottan a szegények eledele volt. Eleinte lapos tésztalapot sütöttek,amit tányérként is használtak hiszen erre pénzük nem volt és erre helyezték rá a napi betevőt így alakult ki a pizza mai formája. A legolcsóbb és táplálóbb fogás volt egykor családi kasszától függően gazdagították, olajjal, sajttal, paradicsommal, összetekerték és ezt fogyasztották ebédre.
Számtalan elkészítési módja ismert. Az alapreceptektől a legrafináltabbig változhat, a pizzériákban min.20 féle pizza szerepel az étlapon. A jó pizza fafűtéses kemencében készül, elkészítése igazi művészet. Az igazi nápolyi pizza az 1600-as években született meg, természetesen akkor még különbözött az általunk ma ismert , számtalan elkészítési formában közkedvelt pizza fajtától. A fafűtéses kemencében készített tésztát zsírral, sóval, fokhagymával vagy esetleg sajttal, bazsalikommal ízesítették. Az 1800-as évek közepén kezdik csak használni a paradicsomot és a mozzarellát. A modern pizza feltalálását a nápolyi Raffaele Esposito-nak tulajdonítják aki az 1780-ban alapított Pizzeria Brandi-ban dolgozott. 1830-ig a pizzákat nyitott standokon árulták, és utcai árusok kínáltak őket a nápolyi kis utcákban. Az első mai értelemben vett pizzéria 1830 környékén nyílt meg Nápolyban, a neve Pizzeria Port'Alba volt. Ez idő tájt a pizza volt az egyetlen étel Nápolyban, amihez a szegények hozzájutottak. Raffaele Espositó nevéhez kapcsolódik az a nevezetes esemény amikor a Nápolyba látogató Umberto király tisztelére adott vacsorán felvonultatta különleges pizzáját. Raffaele 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából egy különleges pizzát készített, a Capodimonte Palotában megrendezett vacsorára. Azaz három fajta pizzát is , egy sajtos bazsalikomos, egy a ma is Marinara névre kereszteltet (paradicsom, fokhagyma, oregánó) és egy az olasz trikolór színeit képviselő pizzát: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom). A történet szerint Margheritának oly annyira elnyerte tetszését a trikolor színeit magán viselő pizza, hogy köszönőlevélben fejezte ki elismerését Raffaele Esposito-nak aki a királynő tiszteletére Margherita-nak nevezte el remekművűét és innen ered sokak kedvenc pizzájának a neve is.
 
Az étkezések végén gyakran kerül finom vegyes sajttál az asztalokra, hiszen Olaszország kiváló sajt remekekkel büszkélkedhet. A sajtok közül legismertebb a kékes színű gorgonzola,valamint a parmezán amelyet tésztákhoz is használnak. Nagyon finom és ízletes ezenkívül a lágy sajtok közül a Certosa , a Mascarpone vagy a híres mozzarella, amit a pizzákhoz is használnak. A Provolone, Asiago, Cacciocavallo, Montasio, Grana Padano, Pecorino Romano , Taleggio mind-mind Olaszország híres és ízletes sajtjai közé tartoznak. A legtöbbször azonban gyümölcs, fagylalt vagy sütemény kerül az asztalra. A híres olasz fagylaltról (gelato) úgy tartják, hogy a legjobbat Firenzében és Szicíliában készítik, de Itália szerte minden pasticceria (cukrászda) ízletes és rendkívül finom édességekkel csábítja a vásárlókat.
Az olasz édességek
Az olasz ízlés – már csak az éghajlat miatt is – a krémes, zsiradékban gazdag tészták helyett inkább többnyire a könnyedebb édességeket kedveli. Szívesen használnak mandulát, mogyorót, diót, mazsolát, aszalt és cukrozott vagy friss gyümölcsöket, mézet, fügét, narancsot, ananászt és citromot is a különböző sütemények, torták elkészítéséhez. A legismertebb olasz édesség a Tiramisú, ami mascarpone sajtból készített krémmel töltött sütemény,aminek a tésztáját kávéval locsolják meg és tetejére kávés,kakaóport szórnak. Az egyik legnépszerűbb édesség amivel Itália szerte mindenütt találkozhatunk, a crostata-rácsostorta.
A Zuppa Inglese (likőrbe áztatott piskóta, gyümölccsel és tejszínnel) mellett nem feledkezhetünk meg a híres Profitterol-ról sem, de az éttermek ajánlatai között megtaláljuk a millefogli, a meringata, a tartuffo különlegességeit is valamint a népszerű sorbetto al limone-ét, és a macedonia-át (gyümölcssaláta) is.
 
Az étkezés végén elmaradhatatlan a kávé, melyből szintén rengeteg fajta létezik Olaszországban. A cappuccino felgőzölt tejjel készült kávé ellentétben a sajnos  itthon még mindig gyakran előforduló tejszínhabos kávéval. Elsőként állítólag a velencei kalmárok hozták be Európába e csodás cserje magjait és az első kávézó is a dózsék városában nyitotta meg kapuit 1640-ben. Espresso, ristretto, caffé lungo, caffé con latte, caffé macchiato (presszó kávé kevés tejjel), latte macchiato (tejeskávé), caffé amercicano (nagy csésze hosszú kávé) caffè shakerato (jeges
Ezenkívül a hagyományos hosszú és rövid kávék mellett népszerű a caffé corretto is, ami grappával (pálinkával) vagy konyakkal van ízesítve. Caffé d'orzo-pótkávé, koffeinmentes kávék stb. A legnépszerűbb kávé fajták Olaszországban a Lavazza, Illy, Kimbo, Segafredo, Pellini stb.
 
Borok-italok
 
Itália 1964-ben a világ első bortermelő ország lett, majd 1967-ben elorozták a franciáktól a legnagyobb fogyasztó megtisztelő címét is. 1963-ban két mínőségi kategóriába rendszerezték boraikat: DOC-delimitazione di origine controllata és DOCG (delimitazione di origine controllata e garantita)Az utóbbi kategóriába ritka, kiváló , de drága borok tartoznak. Olaszországban még az asztali borokat (vino da tavola) is örömmel fogyaszthatjuk a kockás abroszos trattoriákban hiszen a „rossz bor” itt igazán ritka. Még a kisebb városkáknak is megvan a saját boruk, vino locale. (Lambrusco, Valpolicella, Bardolino, Barbaresco, Chianti, Cannonau stb.)
Az olaszok aperitifnek előszeretettel fogyasztanak Proseccot vagy északon a híres Spritz-et ami tulajdonképpen egy jellegzetes velencei ital, amit aperollal vagy camparival , fehérborból és kevés ásványvízből kevernek.
Koktélok: Bellini-sűrű baracklé és pezsgő, Tintoretto:grapefruit lé, gránátalma lével és pezsgővel, Rossini-eper és szárazpezsgő keveréke.